Panka egy mindenre kíváncsi kislány volt. Ugyan iskolába még nem járt, de jó barátságban volt a könyvekkel, ismerte a betűket, olvasni is tudott, és képes volt arra, hogy belemásszon bármelyik történetbe. Ha akarta láthatóan, ha akarta láthatatlanul. Csak gondolnia kellett egyet, kérni a varázsköpenyét, és hopp, már ott is volt, ahol lenni akart...

"- De hát hideg van. Tél és fagy. Ilyenkor nem hajtanak ki a magok – gondolta Télapó, ám a Tündérkirálynő olvasott a gondolataiban és azt mondta:

- Miért kételkedsz abban, amiben Te magad is hiszel?

Télapó lehajtotta a fejét, ingatta és elmosolyodott.

- És mit terem?- kíváncsiskodott az egyik manó.

- Meglátjátok! - mosolygott vissza és intett búcsút a Tündérkirálynő.

Télapó a szavai szerint cselekedett. Már az első napra megjelentek a hajtások, melyek délutánra zöld levelekbe borultak. Estére vastag törzse fejlődött, s a második napon pedig csak nőtt, magasodott, törtetett az ég felé újabb és újabb ágaival.

- Ennek a fának kakaó illata van! Csoki szaga! - ugrándoztak körülötte a manók!

- Igen. Ennek a fának csoki illata van - hagyta jóvá Télapó, már teljesen megnyugodva.

- Nézzétek csak, a Tündérkirálynő egy levelet küldött nekem. Ez áll rajta: Holnap reggelre álljanak készen a manóid, mert szüretelni kell az égig érő csokifát!"

"Panka átaludta a délelőttöt. A tegnap este rátört kíváncsiskodás igencsak fárasztónak bizonyult. Mert hát este Panka nem igazán tudott nyugton maradni, és mindenáron tudni akarta, hogy hogyan is hozzák majd be éjszaka az angyalkák a fenyőfát a házba, azután hogyan tudják olyan csendesen és gyorsan feldíszíteni Szenteste reggelére, hogy ő abból bizony, soha, de soha semmit nem vesz észre.

És aztán estére, hogy a csudába kerülnek az ajándékok a fa alá?

Az angyalka-tündérek biztosan nagyon vigyáznak arra, hogy túljárjanak a gyerekek eszén, és ne akkor jöjjenek, amikor ők még ébren vannak - gondolta Panka. De ha ez így van – gondolkodott tovább – akkor nagyon sokáig kell várnom, mert ők úgyis biztosan látják, ha még nem alszom!

És ezt teljesen jól gondolta Panka!

- Én megyek el hozzájuk, kilesem őket, és majd kísérem őket egészen ide, hazáig... elvégre most már biztosan készülődniük kell, ha időben ide akarnak érni, és nem akarnak elkésni semmivel sem."